1988. január 23-án, a seattlei Reciprocal stúdióban, Jack Endino produceri közreműködésével felvették első „igazi”, 10 számos demójukat. (A történelem kedvéért a dalok: If You Must, Downer, Floyd The Barber, Paper Cuts, Spank Thru, Hairspray Queen, Aero Zeppelin, Beeswax, Mexican Seafood, és a Pen Cap Chew félig, mivel elfogyott a stúdiózásra szánt pénz és a kazetta is.) A továbbiakban ingyenkoncertek (Kurt nem fogadott el pénzt a fellépésekért,miközben mindennapos megélhetési gondjaik voltak) és amatőr promóciós munka következtek, minek következtében Crover kiszállt, és visszatért a Melvinsbe, akiknek Kurt továbbra is roadolt. A pótlására először Dave Foster, majd hirdetés útján Chad Channing került. Ekkortájt válaszotta Kurt a véglegesnek szánt zenekarnevet, a Nirvanát. A producer Jack Endinon keresztül néhány rádióállomás és újságíró, valamint az alakuló Sub Pop kiadó is megismerte a zenekart, sőt, a Floyd The Barbert egy helyi rádió le is játszotta. Ennek hatására újabb demo készülhetett (a dalok: Love Buzz, Spank Thru, Big Cheese, Blandest). Ez már komolyabb visszhangot kapott, és a SubPop Singles Club nevű kislemez-sorozatának első darabja is ez lett. (Az első nyomásban 200 darab készült, majd újabb 1000. Előbbi ma a gyűjtők álma, szinte fellelhetetlen és megfizethetetlen ritkaság.)

Sorozatos koncertek és egyre növekvő elismertség hatására készülhetett el az első nagylemez anyaga, a már megszokott közreműködőkkel (producer, kiadó), ami később, 1989-ben Bleach címmel jelent meg. (Érdekesség,hogy a 600 dollárnyi stúdióköltséget Jason Everman, egy ismerős gitáros kölcsönözte a zenekarnak, amit természetesen sosem kapott vissza, viszont hálából ráírták a nevét a lemezborítóra, mint a zenekar tagja. Amúgy egyetlen hangot sem játszik a lemezen.) Újabb demo, majd európai turné következett 1989-ben, mikrobusszal, egy fillér nélkül. November 21-én a PeCsában is felléptek, mindössze kb. 200 fős közönség előtt egy elég gyenge koncertet adtak. Link: UrbanLegends

Az 1990-es évben a zenekar híre egyre nagyobb lett, és a nagyobb kiadók is kezdtek felfigyelni a seattlei területek zenekaraira, így a Nirvanara is. Némi huzavona után – doboscsere: Dan Peters egy koncertre, majd Dave Grohl a washingtoni Scream-ből – a DGC-hez (Geffen) szerződnek, majd európai turnére indulnak 1991 májusában, többek között a Sonic Youthtal.

„Kilakoltattak a lakásomból. Most az autóban élek,szóval nincs címem,de itt van Chris telefonszáma,ott hagyhattok üzenetet.” (Levél Kurt Cobaintől Eugene Kelly-nek)

A következő héten jelent meg a Smells Like Teen Spirit kislemez.