A Roots turné keretében a Sepultura ismét meghívást kap a Monsters Of Rock fesztiválra, de végül trió felállásban kénytelenek játszani, mert Max Cavalera fogadott fia néhány órával a fellépés előtt autóbalesetben életét veszti, Max és Gloria pedig az első géppel azonnal hazautaznak. Röviddel a temetés után folytatódik a turné. Időközben a zenekar többsége úgy határoz, hogy nem kívánják megújítani a menedzser lejáró szerződését. Gloria kirúgását férje, az amúgy is rossz passzban lévő Max Cavalera, nem tudja elfogadni. Mivel a másik három taggal nem tudnak közös nevezőre jutni, a gitáros/énekes/alapító úgy dönt, hogy kilép a Sepulturából, és a még hátralévő bulikat törlik. (A klasszikus felállású Sepultura legutolsó koncertje az angliai Brixton Academy-ben volt 1996. december 16-án. Ennek a bulinak a felvételét rejti a 2002-ben megjelent Under The Pale Grey Sky koncertlemez.)

A válás nem fájdalommentes. A két sértődött fél hónapokon keresztül üzenget egymásnak a sajtón keresztül. A rajongók pedig kétségbeesetten figyelik, ahogy kedvenc zenekaruk egy pillanat alatt atomjaira hullik szét és a Sepultura jövője több mint kétségessé válik.

Max Cavalera lép tovább hamarabb. Megalakítja Soulfly nevű zenekarát, és szerződést köt korábbi csapata kiadójával a Roadrunnerrel. A zenekar nevét viselő első Soulfly korong 1998 áprilisában jelenik meg. A zene egyértelműen a Roots világának továbbvitele, ha lehet még több törzsi motívummal és még több nu metal attitűddel.

A Sepultura magára maradt három zenésze úgy dönt, hogy nem adják fel és a vezér nélkül is folytatják. Az első próbákon még Andreas énekel, de hamar belátják, hogy új frontembert kell keríteniük. A választásuk Derrick Greenre, egy két méter magas, clevelandi születésű fekete srácra esett, aki addig az Outface és az Alpha Jerk hardcore bandákban fordult meg. Az új felállású Sepultura első lemeze 1998 októberében lát napvilágot, de a fogadtatása elég hűvös. A rajongótábor megosztott, így a lemezeladások értelemszerűen visszaesnek, meg sem közelítik a korábbi lemezek mutatóit. A Soulfly bemutatkozó albuma kétszer annyi példányban kelt el, mint az új frontemberrel készült Against.

Pedig a fiúk mindent bevetettek. Visszakanyarodtak a Chaos A.D. hardcore-ral vadított világához, a hangzásban a gitár mellé emelték a basszusgitárt. Derrick hangja az üvöltéseknél kísértetiesen hasonlít Max-hoz, viszont az új frontember énekdallamokkal is próbálkozik. A Kamaitachi dalban tradicionális japán dobosok (a Kodo ütősei) tűnnek fel, a Hatred Aside pedig a Sepu és Jason Newsted közös szerzeménye, amelybe a Metallica akkori basszusgitárosa is beszállt egy kis üvöltözésre. Az Against az elődeihez képest nem annyira masszív, egységes lemez. Sokkal inkább az útkeresés és a bizonytalanság érződik rajta.